Az elmúlt néhány évszázadban a Kanada északnyugati részén található Horton folyó vándorlását befejezve egy sokkal egyenesebb irányt vett fel a tenger felé. Körülbelül 420 kilométerre keletre az alaszkai határtól a Horton folyó ma a Franklin-öbölbe torkollik, de ahogy a fenti képen is látszik, korábban más utat követett. A felvételt a NASA EO-1 (Earth Observing-1) műholdja készítette, 2012. július 31-én.
A Horton folyó deltatorkolata legyező-alakban szakítja meg az amúgy egyenes partvonalat. A deltától északra pedig tavak töltik ki az elhagyott medret. Évszázadokkal korábban a folyó közel 100 kilométert haladt észak még felé, a Harrowby-öbölbe torkollva. Egy 1989-es tanulmányban a Brit-Kolumbiai Egyetem kutatói többféle módszerrel is próbálkoztak megtalálni azt az időkeretet, amelyben a folyó elhagyhatta korábbi medrét és elfoglalta mai folyásirányát.
Egy sor bizonyíték a történeti feljegyzések közül került ki. Dr. John Richardson a második Franklin-expedíció során térképezte a folyótorkolatot valamikor 1825 és '27 között, kollégája E.N. Kendall pedig lerajzolta azt. Ekkor a folyó már nyilvánvalóan ezt az új utat követve torkollott az öbölbe.
A következő bizonyíték volt, hogy a kutatók az uszadékfák évgyűrűit vették alapul az átvágás lehetséges legkorábbi időpontjának meghatározásához. A tengerhez közel a folyó kopár tundra területen folyik keresztül, de körülbelül 200 kilométerrel feljebb a folyó mentén még élnek lucfenyők. Amikor ezek darabjai a folyóba mosódnak, az elsodorja őket és vagy az óceánba jutnak, vagy valahol a mederben vagy mellette rakódnak le. Ez azt jelenti, hogy az elhagyott meder tavaiban található uszadékfa-anyag az átvágás előtt került ide. Az elemzés kimutatta azt is, hogy a legkorábbi uszadékfa 1640 előtt rakódott le.
A harmadik sor bizonyítékot a delta korát illetően a kőzet- és üledékrétegek tanulmányozása, valamint a delta első térképezése óta való növekedése szolgáltatta. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben "a delta növekedése egyenletesnek tekinthető, akkor az átvágás 1750 körül következhetett be".
Bár a folyómenti terület sík, nem a tengerszinten található, hanem körülbelül 75 méterrel magasabban és sziklák is szegélyezik a partot, így amikor átvágta a terepet meredeken volt kénytelen folytatni útját a kanadai part felé és itt építette deltáját a következő évszázadokban.
Richardson térképezési eredményeinek és későbbi légifelvételek összehasonlítása alapján kijelenthető, hogy a Horton folyó deltája a 19. század elejétől a 20. század közepéig növekedett, de későbbi légifotók kimutatták, hogy a 20. század későbbi felében a delta már zsugorodott. Egy 1998-as tanulmány arra jutott, hogy az óceán jelenleg gyorsabban pusztítja a deltát, mint ahogy azt a folyó építeni képes hordalékával.
Forrás: NASA Earth Observatory
Utolsó kommentek