letöltés nagyméretű kép (5 MB, JPEG)
letöltés GeoTIFF fájl (44 MB, TIFF)
Algéria területének kevesebb, mint 5%-a alkalmas növénytermesztésre, a legtöbb csapadék az Atlasz-hegység part menti régiójában esik. A belső területeken porviharok fújnak át sziklás síkvidék és homoktengerek felett. Ugyanakkor Algéria északi-középső részén, kb. 450 kilométerre Algírtól egy sávban növényzet kanyarog. Ez a pálmaligetekkel és évszázados településekkel tarkított M'zab-völgy
A NASA Terra műholdjának ASTER (Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) nevű egysége készítette ezt a képet a völgyről 2011. február 9-én. Az ASTER az infravörös, a vörös és a zöld fény hullámhosszait kombinálja. A csupasz sziklák bézs és barack színek között jelennek meg, az épületek és a burkolt felszínek szürkének látszanak. A vegetáció piros színű, minél világosabb árnyalatú, annál erőteljesebb a növényzet.
Ez az oázis annak köszönheti létrejöttét, hogy az amúgy vízhiányos Szaharában e völgyben körülbelül 3000 forrás található. Az algériai vízbázisok kémiai elemzései, valamint Algéria és Tunézia topográfiai vizsgálatai szerint a terület a késő-pleisztocénben hűvösebb éghajlattal rendelkezhetett és potenciálisan nagy monszunesők lehettek itt a holocén folyamán. A M'zab vidéke egykori meanderező folyók és egymásba fonódó vízhálózat képét rejti. A völgy vegetációja pedig kiemeli az ős-folyó völgyeinek alakját.
A hűvösebb nyári hőmérsékletek és a monszunesők régen, a XI. században visszahúzódtak erről a területről, de ez a völgy biztosította az erődített települések (ksour-ok) létrejöttét. 1012 és 1305 között a helybéli emberek több települést is alapítottak (El-Atteuf, Bounoura, Melika, Ghardaïa és Beni-Isguen), melyek ma szerepelnek az UNESCO Világörökségi listáján.
A napsugarak beesési szöge miatt a táj relief-inverziónak tűnhet, vagyis a völgyek hálózata mélyedés helyett magaslatnak látszhat.
Forrás: NASA Earth Observatory
Utolsó kommentek