Gaia blog - Érdekességek a Földről

Az alábbi bejegyzést egy az egyben emelném át innen, remélem a szerző nem haragszik meg érte.

"...január 29-én 4,8 erősségű földrengés rázta meg a Dunántúl térségét. A földrengések erősségét mérő szeizmográfok által rögzített szeizmogramok nagyon hasonlítanak a hanghullámok grafikai reprezentációjára. Ez adta az ötletet egyik helybeli zenészünk legújabb darabjához.

A brit származású és Fehérváron élő Computerchemist elektronikai zenét ír és játszik, amely sokszor más zenei műfajokat is érint, legyen az jazz, rock vagy akár komolyzene. Legújabb darabja a Fehérváron is észlelt földrengés szeizmogramjait fordította le különböző szoftverek segítségével a zene nyelvére.

Az eredmény talán a “Musique concrète” kísérleteihez hasonlít a leginkább és minden bizonnyal a zenész eddigi legkevésbé kommersz darabja. A teljes zeneszám 30 perc hosszú, de minden bizonnyal a legérdekesebb rész maga a “földrengés”, amit a hullám hirtelen kiugró terjedelme miatt a türelmetlen hallgató is gyorsan megtalál.

computerchemist - music for earthquakes (2011) by computerchemist

Hallgass bele, szerintem az egyik legfurcsább hangsorozat, amit valaha is hallottam. Kiráz a hideg a hallatán és a bálnák énekéhez hasonlóan érzelmek furcsa keverékét indítja meg bennem. Mélyen megerősít abban a hitemben, hogy bolygónk élő, érző és szerves lény, melynek még messze nem fedeztük fel az összes titokzatos és csodálatos tulajdonságát.

A darabot itt is hallgathatod, de le is töltheted legálisan és teljesen ingyen innen."

 Szerintem lenyűgöző.

letöltés nagyméretű kép (420 KB, JPEG)

A fenti kép a nagyrészt kiszáradt Owens-tóról készült, amely az Owens-folyó völgyében található az Inyo-hegység és a Sierra Nevada között. A sekély talajvíz és források táplálják a kisebb vizes élőhelyeket és a központi sós medencét. A két élénk vöröses színű terület a medence szélein az archeáktól ilyen színű, melyek halofil (só-kedvelő) élőlények. Ahol különböző üledékek települtek és sókéreg csapódott ki, ott szürke és fehér anyag borítja a tómedert. A közeli Olancha és Lone Pine városokat jól kiemeli a zöld vegetáció, amit a víz állandó "hozzáférhetősége" biztosít, ellentétben a száraz sivatagi területekkel.

California és Nevada határán a mai Owens-tó egyszer egy sokkal nagyobb tónak és folyórendszernek volt része a pleisztocén idején (3 millió évtől 12 000 évvel ezelőttig). A Sierra Nevada gleccsereinek olvadékvize megtöltötte a helyi völgyeket, ezzel jeges tavakat létrehozva, melyek a mai száraz vagy sós Owens-, Searles- és China-tavak medrei.

Míg a Searles és a China-tó helyi klímaváltozások miatt száradt ki - melegebbé és szárazabbá vált a klíma - addig az Owens-tó leginkább az Owens-folyó XX. század eleji elvezetése miatt vált szárazzá. Ezzel a folyóval kívánták kielégíteni a 266 kilométerre délre található Los Angeles vízszükségletét. A tó 1926-os teljes kiszáradását követően jelentős mennyiségű poranyagot fújt ki innen a szél. A ma nagyrészt lakatlan Keeler város (a tó keleti oldalán, a képen fent) lakói alkották meg a "Keeler-köd" kifejezést a szél által tovaszállított porra.

A helyi lakosokra gyakorolt egészségkárosító hatások mellett az Owens-tó poranyagát hozták összefüggésbe a látótávolság csökkenésével is a közeli nemzeti parkokban, erdőkben és a környező érintetlen területeken. A közelmúltban Los Angeles városa vállalta, hogy némiképp kezelje a tómederből származó poranyag problémáját.

Forrás: NASA Earth Observatory

A felvétel a Csendes-óceán felett kezdődik, majd Észak- és Dél-Amerika következik, mielőtt az Antarktisz környékén a Nemzetközi Űrállomás beérne a "nappalba". Látható városok, országok és más azonosítható helyek a feltűnés sorrendjében a következők: Vancouver-szigetek, Vancouver, Seattle, Portland, San Francisco, Los Angeles, Phoenix. Texas városai, Új-Mexikó és Mexikó, Mexikóváros, Mexikói-öböl, Yucatán-félsziget, El-Salvador, villámlások a Csendes-óceánon, Guatemala, Panama, Columbia, Equador, Peru, Chile, Titicaca-tó és az Amazonas. Látható a Föld ionoszférája is (vékony sárga vonal), valamint galaxisunk csillagjai.

A timelapse-videó a Nemzetközi Űrállomásról készített fényképekből lett összeállítva.

letöltés nagyméretű természetes-színű kép (1 MB, JPEG)
letöltés nagyméretű hamisszínes kép (288 KB, JPEG)

Bár a Kilauea vulkán működése már több, mint 25 éve folyamatos, a vulkáni tevékenység egyáltalán nem az. Időről időre a vulkán alatti magmaáramlás változik, ami a régi nyílások bezáródásához és újak létrejöttéhez vezet. Márciustól - amikor hirtelen lávaszökőkutak jelentek meg a Kamoamoa-nyílásnál - kora augusztusig, a Kilauea friss lávaanyagának zöme egy, a Pu’u O’o kráterben formálódott "lávatóba" került.

2011. augusztus 3. délutánján a Pu’u O’o-tól 700 méterre nyugatra a láva a kráter részleges összeomlását követően hirtelen elkezdett lecsapolódni. Az aktivitás 2 lávafolyást formált: egyet félúton a Pu’u O’o és a Kamoamoa-nyílás között és egyet a krátertől közvetlenül déli irányba. Heteken belül a nyugati folyás csörgedezővé lassult és a Pu’u O’o kráter beli lávató elkezdett lassan visszapótlódni. A magas hőmérséklet okozza a világos-pirosas színt a Kilauea-ról készült hamisszínes felvételen.

A Pu’u O’o kráterről és környékéről készült természetes színű felvételt az Advanced Land Imager (ALI) nevű eszköz készítette az Earth Observing-1 (EO-1) műholdról 2011. szeptember 7-én. A legfrissebb lávafolyások fekete(-közeli) színűek, míg az idősebbek idővel barnába fordulnak. A legidősebb lávákat már zöld ohia erdők fedik. A kráter dél-délnyugati oldalán, az uralkodó széliránynak megfelelően a tartós vulkáni gázkibocsátás teszi világosabbá a lávafelszíneket.

Forrás: NASA Earth Observatory