Gaia blog - Érdekességek a Földről

letöltés nagyméretű kép (5 MB, JPEG)

A Nanmadol trópusi ciklonként jött létre a Csendes-óceán nyugati része felett. Egy nappal később már trópusi viharrá erősödött, augusztus 26-ára pedig szupertájfunná vált.

A NASA Aqua műholdjának MODIS képkészítő eszköze a fenti természetes színű képet 2011. augusztus 26-án készítette a Nanmadol szupertájfunról manilai idő szerint 12:50-kor. A vihar szeme ekkor a Fülöp-szigetek északi részétől keletre volt található, átmérője pedig több száz kilométer volt.

Manilai idő szerint augusztus 26-án, 11 órakor az Egyesült Államok Tengerészeti Tájfunjelző Szolgálatának jelentése szerint, hogy a Nanmadol 135 csomós állandó szélsebességgel bírt (250km/h), a széllökései pedig 165 csomósak (305km/h) voltak. A vihar ekkor 1085 kilométerre dél-délkeletre volt a japán Kadena Légitámaszponttól. Az előrejelzések további észak-északnyugati utat jósoltak a viharnak mielőtt északkeletnek fordul.

2011. augusztus 26-án az AP hírügynökség jelentése szerint legalább 1 ember eltűnt a Fülöp-szigetekről és számos várost öntöttek el a "lassan" mozgó vihar által okozott heves esőzések.

Forrás: NASA Earth Observatory

letöltés nagyméretű kép (604 KB, JPEG)

Sok ember töltötte el az idejét a szabadban azzal, hogy a csillagos égboltra csíkot húzó  "hullócsillagokra" várt. Néhány kultúrában ez azt jelenti, hogy akkor kívánhatunk és majd kívánságunk teljesül, máshol pedig úgy tartják, hogy fontos események hírnökei ezek, például ha egy jövőbeli uralkodó születik. Bár nem tényleges csillagok, a hullócsillagok a világűrből érkeznek és tulajdonképp a Föld légkörébe belépő meteoroidák izzó csóvája a meteor.

A meteoroidák apró objektumok, amelyek a naprendszerben keringenek és a Föld a gravitációs ereje által "bevonzza" őket. Ezek az objektumok - általában aszteroidák vagy üstökösök töredékei, bár marsi vagy holdi eredetűek is lehetnek - felforrósodnak, majd felizzanak, ahogy összeütköznek a légkör molekuláival és fényes csíkot (a repülőgépek kondenzcsíkjához hasonlót) hoznak létre. Ettől a ponttól kezdve nevezhetőek meteornak. Ha az objektum valamely része túléli a földfelszínbe való becsapódást, akkor meteoritnak nevezzük. Bár a legtöbb meteorit természetes eredetű, esetenként az ember által létrehozott űrszemét is vissza tud lépni a légkörbe és meteorrá, sőt esetenként meteorittá is válhat.

Ez az fénykép a Nemzetközi Űrállomásról készült, amikor az Kína fölött tartózkodott, (körülbelül 400 kilométerrel nyugatra Pekingtől) ennek köszönhető a szokatlan, lefelé tekintő perspektíva a meteorra, ahogy az áthalad a légkörön. A kép 2011. augusztus 13-án készült, a Perseida-meteorraj érkezésének tetőpontján*. Ez az egyik legismertebb, fényes meteorokat és sűrű hullást produkáló meteorraj, melynek szülőégitestje a 109P/Swift-Tuttle üstökös. Az üstökös pályája elég közel van ezekhez ahhoz, hogy a Föld gravitációs mezeje által beszippantva minden évben az egyik "legmegbízhatóbb" csillaghullást eredményezze.

Zöld és sárga légkörfény vékony rétegei jelennek meg a Föld felett, a kép bal oldalától a jobbfelső részéig húzódva. A légkörben 50 kilométer felett az atomok és molekulák napközben feltöltődnek energiával, éjszaka pedig kibocsátják ezt az elsősorban zöld fényt, ami a Föld körüli pályáról megfigyelhető. Az űrállomás napelemének egy része látható a kéü jobb felső részén, az amögötti világos rész pedig a Napot jelzi alacsonyan a horizonton.

Forrás: NASA Earth Observatory

* De nem csak a tetőpont éjszakáján érdemes hullócsillagra várni éjszaka, előtte és utáni is bőven akadhat néhány. 2-3 órát megér a látvány, remek program lehet a barátokkal töltött estékre.

letöltés nagyméretű kép (291 KB, JPEG)

A görög mitológiában Kréta szigete Minosz király és a Minótaurusz (félig ember félig bika alakú teremtmény) otthona volt, de a sziget ismert történelmi múltja sem kevésbé impresszív. E sziget volt a Mínoszi kultúra központja, amelynek virágzása i.e. 2700-1420-ig tehető. Régészeti, geológiai és kulturális bizonyítékai is vannak, hogy a Santorini vulkán kataklizmaszerű kitörése okozta a civilizáció i.e. 1620-as hanyatlását, ami viszont még nem jelentette a teljes pusztulását.

Napjainkban Kréta a legnagyobb és legnépesebb görög sziget. Nyugat-keleti irányban 260 km hosszú és 60 km a legszélesebb részén. Az egyenetlen felszínt hegységek, fennsíkok és mély szakadékok alkotják. A legnagyobb városa Iráklio (ógörögösen: Hérakleion), mely a sziget északi partján található.

Több kisebb sziget övezi Krétát, ezek közül a két legnagyobb Dia és Gavdos egész évben gyéren lakott, habár nyaranta Gavdosra számos turista is érkezik.

A Nemzetközi Űrállomásról, 2011. július 22-én készített képen a sziget nyugati és középső részeit az ezüst színben látszó tenger határolja. A jelenség angol neve sunglint, okozója a pontosan a megfigyelő felé tükröződő napfény. Ennek maximuma a fehérebb vízfelületek felé található. A vízfelületi áramlatok apró változást okoznak a tükröződésben a visszaverődési szög módosításával - ez látható a sziget délnyugati partvonalának mentén és Gavdos szigeténél.

Forrás: NASA Earth Observatory