Gaia blog - Érdekességek a Földről

Műholdképek, fotók és cikkek, sok minden ami a Földünkkel kapcsolatos.

Utolsó kommentek

A Horton folyó deltatorkolata

2012.09.06. 12:49 gaia admin

hortonriverdelta_ali_2012213.jpg

letöltés nagyméretű kép (5 MB, JPEG, 5782x5783)
letöltés GeoTIFF fájl (40 MB, TIFF)
letöltés Google Earth fájl (KML)

Meredek lejtőkön a folyók meglehetősen egyenes vonalat írnak le, mivel a gravitáció igen nagy erőt fejt ki a vízre, de egy sík területen haladó folyó jobbra-balra kanyaroghat, alkalmanként elhagyva korábbi medrét, holtágakat létrehozva ezzel, vagy a tengerhez vezető rövidebb utat találva.

Az elmúlt néhány évszázadban a Kanada északnyugati részén található Horton folyó vándorlását befejezve egy sokkal egyenesebb irányt vett fel a tenger felé. Körülbelül 420 kilométerre keletre az alaszkai határtól a Horton folyó ma a Franklin-öbölbe torkollik, de ahogy a fenti képen is látszik, korábban más utat követett. A felvételt a NASA EO-1 (Earth Observing-1) műholdja készítette, 2012. július 31-én.

A Horton folyó deltatorkolata legyező-alakban szakítja meg az amúgy egyenes partvonalat. A deltától északra pedig tavak töltik ki az elhagyott medret. Évszázadokkal korábban a folyó közel 100 kilométert haladt észak még felé, a Harrowby-öbölbe torkollva. Egy 1989-es tanulmányban a Brit-Kolumbiai Egyetem kutatói többféle módszerrel is próbálkoztak megtalálni azt az időkeretet, amelyben a folyó elhagyhatta korábbi medrét és elfoglalta mai folyásirányát.

Egy sor bizonyíték a történeti feljegyzések közül került ki. Dr. John Richardson a második Franklin-expedíció során térképezte a folyótorkolatot valamikor 1825 és '27 között, kollégája E.N. Kendall pedig lerajzolta azt. Ekkor a folyó már nyilvánvalóan ezt az új utat követve torkollott az öbölbe.

A következő bizonyíték volt, hogy a kutatók az uszadékfák évgyűrűit vették alapul az átvágás lehetséges legkorábbi időpontjának meghatározásához. A tengerhez közel a folyó kopár tundra területen folyik keresztül, de körülbelül 200 kilométerrel feljebb a folyó mentén még élnek lucfenyők. Amikor ezek darabjai a folyóba mosódnak, az elsodorja őket és vagy az óceánba jutnak, vagy valahol a mederben vagy mellette rakódnak le. Ez azt jelenti, hogy az elhagyott meder tavaiban található uszadékfa-anyag az átvágás előtt került ide. Az elemzés kimutatta azt is, hogy a legkorábbi uszadékfa 1640 előtt rakódott le.

A harmadik sor bizonyítékot a delta korát illetően a kőzet- és üledékrétegek tanulmányozása, valamint a delta  első térképezése óta való növekedése szolgáltatta. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy amennyiben "a delta növekedése egyenletesnek tekinthető, akkor az átvágás 1750 körül következhetett be".

Bár a folyómenti terület sík, nem a tengerszinten található, hanem körülbelül 75 méterrel magasabban és sziklák is szegélyezik a partot, így amikor átvágta a terepet meredeken volt kénytelen folytatni útját a kanadai part felé és  itt építette deltáját a következő évszázadokban.

Richardson térképezési eredményeinek és későbbi légifelvételek összehasonlítása alapján kijelenthető, hogy a Horton folyó deltája a 19. század elejétől a 20. század közepéig növekedett, de későbbi légifotók kimutatták, hogy a 20. század későbbi felében a delta már zsugorodott. Egy 1998-as tanulmány arra jutott, hogy az óceán jelenleg gyorsabban pusztítja a deltát, mint ahogy azt a folyó építeni képes hordalékával.

Forrás: NASA Earth Observatory

Szólj hozzá!

Címkék: kanada delta folyó torkolat

Geo-képmorzsák

2011.10.15. 08:17 gaia admin

tumblr_lsknr4WvTe1r31poo.jpg

tumblr_lszbid7Pb81r4aaspo1_500.jpg

tumblr_lrci11TYH81qdjh3ko1_500.jpg

Szólj hozzá!

A Yukon-folyó deltája

2011.10.11. 12:46 gaia admin

yukon_etm_2002265.jpg

letöltés nagyméretű kép (6 MB, JPEG)
letöltés GeoTIFF fájl (37 MB, TIFF)

A Yukon-folyó Kanada Brit-Kolumbia nevű tartományában ered és keresztülfolyik a Yukon-területen, (érdemes egy pillantást vetni Kanada sajátos közigazgatási rendszerére) mielőtt Alaszka területére érne. Délnyugat-Alaszkában a Yukon deltatorkolata a tundra hatalmas területén terül szét, ahol a Yukon és a Kuskokwim folyók a Bering-tenger felé kanyarognak.

A Yukon-deltáról készült fenti valós színű képet a Landsat-7 ETM+ szenzora készítette 2002. szeptember 22-én. A tenger felé tartva egymásba torkolló és szerteágazó, valamint a parti tavakat tápláló folyóágak kissé úgy néznek ki, mint a testet behálózó erek.

A Yukon deltatorkolata vízi- és vándormadarak fontos élőhelye és a legtöbb itt lévő védett területnek kevesebb, mint 30 méter a tengerszint feletti magassága. Ilyen alacsonyan a felszín legtöbbször kopár, fáktól mentes, a folyók pedig hirtelen tudnak új csatornákat mélyíteni egy-egy áradáskor a tenger mihamarabbi eléréséhez. A víz fakó színe állít tanúbizonyságot a folyók nagymértékű hordalékbehordásának

Ez a terület ugyan ma bővelkedik vizekben, de egykoron sokkal szárazabb volt. Körülbelül 2 millió éve, a jégkorszakok sora számos gleccsert szült az északi féltekén. Ahogy a gleccserek nőttek, a tengerek vízszintje csökkent. Mintegy 20 ezer éve a világtenger szintje annyira lecsökkent, hogy a Bering-földhíd - egy széles füves terület - is szárazra került. E füves síkság biztosított átjárást a vadon élő állatoknak Eurázsia és Észak-Amerika között, valamint életteret a mai amerikai őslakosok őseinek. Ezek az emberek több ezer évig éltek itt és a Yukon deltavidéke ma is egyike Alaszka legnépesebb vidéki területeinek, több ezer yup'ik eszkimü él ma is a területen.

Forrás: NASA Earth Observatory

Szólj hozzá!

Címkék: usa folyó torkolat

Bigach-kráter

2011.10.11. 12:32 gaia admin

letöltés nagyméretű kép (679 KB, JPEG)

Néhány meteor-kráter, mint például az arizonai Barringer-kráter könnyen felismerhető a jól megőrzött formáknak és tájelemeknek köszönhetően. Más becsapódási nyomokat, mint az északkelet kazahsztáni Bigach-krátert nehezebb észrevenni a kora, a geológiai módosító folyamatok vagy akár az emberi tájmódosítás miatt.

A Bigach a maga kb. ötmillió éves korával egy viszonylagosan fiatal földtani képződmény, azonban a régióban lejátszódott tektonikai folyamatok a szerkezetet vetők mentén elmozdították, melynek a jelenlegi, kissé szögletes megjelenését köszönheti (a kép középső részén). A nagyjából 8 kilométer átmérőjű, kör alakú perem még mindig felismerhetően elüt a viszonylag lapos belső résztől.

A vetődés és az erózió módosító hatásán túl a belső terület mezőgazdasági céllal is hasznosításra került, ami a sárgásbarna, osztott földek képében látszik is a felvételen. Más szögletes mezőgazdasági parcellák láthatóak északkelet és kelet irányába is. A legközelebbi település, Novopavlovka alig látható a kép tetejéhez közel.

Forrás: NASA Earth Observatory

Szólj hozzá!